Sok hórihorgas lakli folyton feldühösít,
kisember vagy, azt mondják,
és így csúfol mind!
Nem tudják a nagy titkot,
a tyúkeszűek;
a nagyvilágot mi mozgatjuk,
kisemberek!

Egy hangya hogyha kell
egy sziklát elcipel,
a méhecske csatába száll
a medvével,
egy büszke harci mént,
megugraszt egy kis gyík,
s a bolha még egy hercegnét is
popsin csíp!


Góliát, a nagy bunyós,
egy hústorony volt,
de jött Dávid a csúzlival,
és jött egy nagy kopp!
A Bibliát nem olvastam,
de így lehetett;
a nagymenőket mi győzzük le,
kisemberek!

Egy hangya hogyha kell
egy sziklát elcipel,
a méhecske csatába száll
a medvével,
egy büszke harci mént,
megugraszt egy kis gyík,
s a bolha még egy hercegnét is
popsin csíp!

Te nagyfejű okostojás,
te bölcs professzor!
A felhők közül mássz le hozzánk
olykor-olykor!
Ha nem teszed, egy francot ér
az egyetemed!
Az életet csak mi ismerjük:
kisemberek!

S az intőt osztó kéz,
a végén még - megég...!

Egy hangya hogyha kell
egy sziklát elcipel,
a méhecske csatába száll
a medvével,
egy büszke harci mént,
megugraszt egy kis gyík,
s a bolha még egy hercegnét is
popsin csíp!

Altisztet, és minisztert
egyformán csíp...!

 

 

 

(Claude-Michel Schönberg és Alain Boublil dala, a Les Misérables - A nyomorultak c. musicalből.)